A vibrátor története

A vibrátor története

A dildók és vibrátorok nem a mai modern pornófilmekben és szexshopok kínálatában tűntek fel először, hanem gyakorlatilag végigkísérik az egész emberiség történelmét.

Már az ősembereknél is fellelhetők kezdetleges játékszerek. Néhány évvel ezelőtt a régészek egy németországi barlangban az őskori élet tárgyi emlékei között egy jelentős méretű falloszra bukkantak. A legrégibb ma ismert dildó üledékes kőzetből készült kb. 30 ezer évvel ezelőtt. Korábban is kerültek elő már olyan tárgyak, amelyek arra utaltak, hogy az ősemberek partnereiken túl egyéb eszközöket is igénybe vettek, ezekből azonban arra következtettek a történészek, hogy elsősorban a férfiak hódoltak ennek a szenvedélynek. Üreges, lyukas tárgyak, illetve meztelen női testet formázó szobrok, vagyis a mai művaginák és guminők ősei kerültek elő a barlangokból. Arra, hogy a nők is örömet szereztek volna maguknak, korábban nem volt bizonyíték.

Arra azonban már korábban is fény derült, hogy az ókori görögök számára nem voltak ismeretlenek az efféle játékszerek, hiszen számos festett váza tanúskodik róla, és az is igaz, hogy ezeket az edényeket visszafogottnak egyáltalán nem mondható jelenetekkel díszítették. Ezeken fontos szerepet kaptak a dildók: létezik olyan váza, amelyen csoportos szexet jelenített meg az alkotó, egy másikon pedig egy maszturbáló nő látható.

Bizonyos források arra utalnak, hogy a rómaiak sem vetették meg a műpéniszeket, melyek akkoriban kőből, gyantából vagy fából készültek.

A vibrátor sem a modern, szexuálisan felszabadult kor terméke. Az első vibrátor megalkotása a legenda szerint Kleopátra nevéhez fűződik, akinek az a nem mindennapi ötlete támadt, hogy egy üreges belsejű tököt megtölt méhekkel, majd a dühös kis jószágok segítségével keltett rezgés juttatja különleges erotikus élményhez. Az egyiptomi királynő szexuális étvágyából és fantáziájából kiindulva még igaz is lehet ez a ránk maradt történet, azt azonban biztosra vehetjük, hogy nem vetette meg a pajzán játékszereket.

A 15. századi kínai nők már a lakkozott fára szavaztak, legalábbis erről tanúskodnak ránk maradt intim használati tárgyaik.

Egészen a 20. századig a tudósok azt gondolták, hogy nők egyáltalán nem képesek az orgazmusra. Ha egy nő az 1800-as években a szexuális felindultság jeleit mutatta, a férje elvitte az orvoshoz, hogy gyógyítsa ki a hisztérikus feszültségből. A betegséget Hisztéria néven emlegették (a nő szexuális kielégítetlenségéből fakadó, jól leírható szimptómákkal bíró lelkiállapotot jellemezték ezzel a kifejezéssel). Majdnem a 20. századig tartotta magát az ún. hisztériamítosz: akkoriban nem ismerték el a női orgazmust, a csúcspontot pedig a hisztéria tetőfokának sejtették.

A „betegség” tünetei többek között az érzékenység, a megemelkedett testhőmérséklet és a duzzadt szeméremtestek voltak. Úgy vélték, hogy a betegség az agy és a méh közötti vérellátás zavara miatt tör ki a nőkön, az egyetlen hatékony gyógymódnak pedig az intimmasszázs tűnt. Nem maga a beteg csinálta, hiszen a maszturbálásról akkor azt tartották, hogy nyilvánvalóan egészségtelen, és megrohasztja az agyat. A „beavatkozást” egy bába, vagy maga a doktor végezte el.

Az ipari forradalommal eljött a gőzhajtású vibrátorok korszaka is, így a „modern orvosok” már ezeket, valamint más furcsa és érdekes szerkezeteket használhattak arra, hogy „megszüntessék a feszültséget a nőben”. 1869-ben egy amerikai feltaláló, George Taylor forgalomba hozta gőzzel hajtott masszázsgépét „Manipulátor” néven, ami az orvosok körében gyorsan el is terjedt. A vibrátor megszületését hivatalosan 1899-re datálhatjuk, John Muir ekkor jegyeztette be készülékét, amit azóta vibrátorként ismer a világ.

A 19. századi vibrátorok nagyok és meglehetősen drágák voltak, ráadásul általában speciális ággyal kínálták a gyártók, de a század végére a vibrátoros kúra az egyik legfelkapottabb szolgáltatássá vált az európai és az amerikai luxus üdülőhelyeken. Fordulópontot az elektromosság elterjedése hozott, aminek köszönhetően megjelentek az árammal működő, kisebb méretű és egyszerűbben használható készülékek.

A századfordulón a vállalkozók rendkívüli lehetőséget láttak az eszköz hordozhatóvá tételében. Amerikában az első nyilvánosan árusított vibrátor 1902-ben jelent meg a boltokban, mint az Államok ötödik elektronizált háztartási eszköze (a varrógép, a ventilátor, a teafőző és a kenyérpirító után). A technológia fejlődésével egyre olcsóbbá váló vibrátorok töretlenül jelentek meg az üzletek polcain. Lassan az otthonok falai közé kerültek, bárki szabadon rendelhetett, sőt a gyártók intenzív reklámkampányokat indítottak a korabeli lapok hasábjain. Egy 1910-ből származó vibrátor hirdetése: „Napvilágra kerültek a vibráció ősi titkai. Neves tudósok bebizonyították, milyen sokat köszönhetünk ennek a csodálatos erőnek. A vibráció egészségessé teszi a szervezetet, erősíti a lelket és széppé teszi az embert…”

Néhány év alatt akkora sikert ért el, hogy 1917-re több vibrátor volt az amerikaiak tulajdonában, mint kenyérpirító. Ezért újabbnál újabb tervek és a korábbiaknál konstruktívabb megoldások születtek, amelyek olyan strapabírók lettek, hogy néhányuk a mai napig is működőképes, az interneten pedig licitálni is lehet néhány darabra, ha valaki kuriózumra vágyik.

Az 1920-as évekre már nem titkolták a kis eszköz valódi profilját: szexjátékszerként forgalmazták. Fellendült a pornóipar, az első, vibrátort is megjelenítő pornófilm 1959-ben készült el, és abban szó sem volt hisztériáról: leplezetlenül szexuális célokra használták. Ez az esemény megtörte a korábbi sikerszériát, hiszen az amúgy prűd közönség szembesült azzal, hogy az addig közkedvelt kis használati tárgyuk nem más, mint egy perverz szexuális játékszer. Innentől kezdve nem lehetett tovább tagadni: a tisztes és vállalható gyógykezelés státuszából hamar a szégyellnivaló önkielégítés kategóriájába került a vulvamasszázs, és az erre szolgáló kis kütyük is kínossá váltak. A háziasszonyok azonban (érthető okokból) ragaszkodtak intim tárgyaikhoz, így minden maradt a régiben, csak épp nem illett róla beszélni. A nők orgazmus igényét ugyanis továbbra sem volt hajlandó elismerni a társadalom. Közkeletű vélekedés volt, hogy a női szexualitás a szülésben leli értelmét és a férfi magömlésében az örömét, a nőknek pedig nem volt illő tiltakozni ez ellen.

Az 1960-70-es években a vibrátor politikai eszközzé vált a feminizmus térhódításának köszönhetően. 1973-ban Betty Dodson maszturbáló csoportokat szervezett, melynek célja az volt, hogy a nőket megismertesse a saját testükkel, és megmutassa, mi mindenre is alkalmas ez az eszköz. A használata az 1990-es évektől kezdve vált divatossá, Reagen elnöknek köszönhetően. Az AIDS terjedése miatt a kormányzat kiadott egy listát, amely a biztonságos szexualitás elemeit tartalmazta, ebben pedig a vibrátor az alkalmi szex egyik alternatívájaként jelent meg.

Mindezek után az emberiség már egyre jobban és könnyebben megbarátkozott azzal a tudattal, hogy nem egy gyógyászati segédeszközről van szó, hanem szexjátékszerről. Hamarosan elkövetkezett a szexuális forradalom, és mindenki a szabad és főként örömteli szerelemmel volt elfoglalva. Ennek köszönhetően az orgazmus nem számított többé társadalmi tabunak, és elfogadták a vibrátort is az egyéb intim játékszerekkel együtt. Ebben persze a harcos feministák is jelentős szerepet vállaltak, akik szorgalmazták a női szexualitás elismerését.

A vibrátor szédületes elterjedésének voltak ugyan megtorpanásai, mint például a II. Világháború időszaka, de ezeket a visszaeséseket még intenzívebb terjedés követte.

A vibrátor innovációja napjainkban is tart, már szinte senki nem ütközik meg egy ilyen játékszer láttán (egy néhány évvel ezelőtt végzett felmérés szerint a nők 46 százaléka rendelkezik vibrátorral). A megítélése is meglehetősen pozitív (egy másik felmérés szerint a megkérdezett többsége azon a véleményen volt, hogy a vibrátor az egészséges szexuális élet része, és nem kizárólag maszturbáláshoz használatos, hanem egyre több pár építi be az együttléteibe is).

A piac alkalmazkodott a fogyasztói igényekhez, így ma már a legkülönfélébb méretű, formájú, anyagú és működési elvű vibrátor található meg a kínálatunkban. Dizájn tekintetében is rendkívül széles a kínálat: a klasszikus vibrátorokon kívül vannak a valódi péniszre megtévesztően hasonlító, valósághű darabok, léteznek extrém kinézetűek, speciális tudásúak és letisztult vonalvezetésű, a női test anatómiája alapján tervezett kéjrudak is. A dizájn sokszor nemcsak vizuális szempontból lényeges, hanem különleges kiképzésénél fogva egy-egy darab különleges élvezetet is nyújt. Manapság már senki sincs a konnektorhoz kötve, ha egy kis játszadozásra vágyik, hiszen a legtöbb szerkezet elemmel működik, de vannak akkumulátoros változatok is, melyek újratölthetők a hálózatról. A modern vibrátorok többsége vízálló, így már a fürdőszobai huncutkodásnak sincs akadálya.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook
Kosár tartalma
0 árucikk
Szállítás logo